Hogy miért ezzel a „frappáns” címmel indítottam? Egyrészt, mert annak idején, a rendszerváltáskor volt egy ehhez hasonló választási szlogen a városban, (Békéscsabán) másrészt, remélem, hogy így van! Békéscsabai történetem Szentesen kezdődött. 1990 tavaszán, egy alkalommal Szentesen járt a Jókai Színház társulata táj-előadáson. Aznap én is éppen otthon voltam és úgy döntöttem, hogy színházba megyek. Azt, hogy mit játszottak, nem tudom, mert nem sikerült jegyet szereznem, meg ennyi év távlatából már el is felejtettem. Szóval, mivel abban az évben voltam végzős a Nemzeti Színház stúdiójában, hirtelen ötlettől vezérelve bekopogtattam az egyik öltözőbe azzal a szöveggel, hogy az igazgatóval szeretnék beszélni. A válasz az volt, hogy:” Ő nincs itt, de a felesége igen!” Az esélytelenek teljes nyugalmával és naivitásával felvértezve találkoztam Felkai Eszterrel, akinek elmondtam, hogy ki vagyok, mi vagyok és, hogy a Jókai Színházhoz szeretnék szerződni. Mi ennek az útja-módja? Ő válaszul csak annyit mondott, hogy azon a héten, pénteken az igazgató úr bent lesz a színházban, keressem meg és majd a többit meglátjuk. Az előadásra ugyan nem jutottam be, de aznap nálam boldogabb nem volt senki, ugyanis már lelki szemeim előtt láttam fényes karrierem beindulását. Pénteken elmentem Békéscsabára, ahol Gálfy László igazgató úr és Tasnádi Márton főrendező fogadott, egy beszélgetés és meghallgatás után letették elém életem első színházi szerződését, amin 9000 forintos havi díjazás szerepelt! Madarat lehetett velem fogatni!
Két gyönyörű évet töltöttem el a Jókai Színházban, ahol kitűnő barátokra, kollégákra tettem szert.Egyre több és nagyobb szereppel bíztak meg. A Kakukkfészek című előadásban kezdtem Sefelt szerepében, majd az Operaház fantomja prózai változatában kaptam szerepet. Ezt követte a West Side Story, melyben Snowboy voltam. Nagyon jól éreztem magam és alig vártam, hogy belevágjunk a következő évadba! ’91 szeptembere már a próbateremben talált és a Kabaré tánclépéseit, dalait próbáltuk kedves barátaimmal közösen elsajátítani. Frau Lulu jutott nekem ebben a produkcióban.Ezután jött Róbert Gida, nagyon szerettem és rengeteget tanultam tőle, belőle. A második csabai évadom végén a Légy jó mindhalálig című musical-ben játszhattam Nagy urat. Sajnos az évad végén el kellett hagynom ezt a remek színházat, mivel az újonnan kinevezett igazgató terveibe nem fértem bele. De azoknak a művészeknek, barátoknak örökké hálás leszek, akik befogadtak maguk közé, tanítottak, neveltek és mind a mai napig hatással vannak a művészi munkálkodásomra. Álljon itt a nevük! Gálfy László, Tasnádi Márton, Gergely László, Petrik József, Géczi József, Jancsik Ferenc, Hodu József, Szántó Lajos, Kalapos László, Hajdú Sándor, Zubornyák Zoltán, Felkai Eszter, Locskai Andrea,Horváth Margit, Tihanyi Tóth Csaba, Korponay Elza, Kovács Etele, Nemesházi Bea.
Ezek után hosszú évekre elszakadtam Békéscsabától testben, de lélekben nem! Kipróbáltam magam más városokban, más szerepekben, társulatokban. De titokban mindig figyeltem, hogy mi történik a Jókai Színházban. Ez a távolság 2004-ben csökkent nullára, amikor meghívás érkezett az akkor már Békéscsabai Jókai Színház fennállásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségre. Eszembe jutott,hogy talán újra beválhat az a szemtelen, vakmerő hozzáállás, ami szerződést eredményezett anno,tehát minden mindegy alapon két – általam is írt – színdarab szövegkönyvével és dalaival állítottam be Konter László igazgató úrhoz.
Eltelt néhány hónap és érkezett egy üzenet, hogy: „Hagyott itt nálunk két színdarabot és az egyiket bemutatnánk! Konter László” Ez lett 2005. október 31-én a Vuk című ifjúsági musical Seregi Zoltán rendezésében. Ha arra gondolok, milyen érzéseim voltak a bemutatón, amikor kimentünk a függöny elé meghajolni, még most is remeg a lábam! Az előadást 25 alkalommal játszották a színházban és még nyolcszor a következő nyáron, Gyulán.
Ismét hosszú kihagyás, más színházak, más szerepek, társulatok. Majd 2018. november, szakszervezeti ülés Budapesten, ahol Mihályi Győző felolvasott egy felhívást, miszerint egy szerep keresi színészét Békéscsabán. Telefon Seregi Zoltán igazgató úrnak, aki elmondta, hogy sajnos már lekéstem a lehetőségről. De a Békéscsabával kapcsolatban rám jellemző vakmerőségem újra előjött. Kaptam egy időpontot személyes találkozóra. Ennek folyománya lett a Mária főhadnagy, A vörös postakocsi és a Tizenhárom almafa és eddig legutóbb a Viktória. Amint belépek a színház portáján,mintha haza érkeznék. Köszönet érte a csodálatos kollégáimnak, akik megőrizték azt a sehol máshol fel nem lelhető atmoszférát, amibe én annak idején beleszerettem! Köszönet Seregi Zoltánnak, Kiss Józsefnek, Tomanek Gábornak, Szőke Pálnak, Tege Antalnak, Bartus Gyulának, Csurulya Csongornak, Szabó Lajosnak, Czitor Attilának, Berta Jánosnak, Korom Gábornak és mindenkinek,aki ott dolgozik! Remélem, minél hamarabb újra találkozhatunk!