Az évtized fordulójára lassan kialakult az a repertoár, amivel azóta is kisebb-nagyobb rendszerességgel megfordulunk különböző helyeken. Természetesen nem álltam le az írói, szerkesztői tevékenységemmel, de egyéb színházi tevékenységem ebben az időben besűrűsödött.
Azért a 2010/11-es évadnak még volt egy termése! Nevezetesen az „Egy óra
Mórával” című előadás. Hihetetlenül izgalmas munka volt, hiszen egyrészt olyan mélységben megismerhettem Móra Ferenc élettörténetét és műveit is, hogy azt előzetesen nem is képzeltem. Másrészt számomra új színházi műfajjal, a kellékek készítésével is közelebbi kapcsolatba kerülhettem. Az előadásban van egy jelenet, amikor a nagy mesemondó a „Királynő aranya” című történetét játszottuk el. Ehhez mindenféle kellékeket kellett készíteni.
Na, persze, nem akarom magamat valamiféle zseninek beállítani, hogy én aztán mindent meg tudok csinálni, de a kitalálásban és némileg a kivitelezésben azért közreműködtem. A dolgok oroszlánrészét Spergel Anna végezte. Innen is köszönet neki ezért! Rajtunk kívül még két kedves kolléga alkotta ennek az előadásnak a gárdáját. Név szerint: Potocsny Andor és Jánosi Ferenc. Remek társaságot alkottunk mi így, együtt! Hiszen a Mórán és Móriczon kívül Arany, Ady és Örkény, valamint József Attila szerepelt a műsoron, ezzel a csapattal.
Az évek során természetesen cserélődött a csapat, részint más elfoglaltságok, részint egyéb dolgok okán. Tehát, akik még ezeknek az előadásoknak és főhőseinek szolgálatába álltak: Imre István, Horváth –Töreki Gergely, Bordás János, Laborczy Szilvia, Ferencz Gabi, Frumen
Gergő, Rékai Nándor.
Egyik, korábbi bejegyzésem végén már említettem, hogy a 2006-os év
hozott számomra egy nagy találkozást, de erről majd később… Nos, ez a „később” most jött el, hiszen abban az évben /2006/ a Fogi Színház társulatával Szentesen jártunk. A Rigócsőr király című előadást játszottuk. Dolgozott a helyi Művelődési Központnál egy nagyon kedves, rokonszenves fiatal hölgy, Deák Zsuzsi. S mivel én is ebből a szép városból származom, célul tűztem ki magam elé, hogy az akkor még csak kezdeményekben létező Teatro Társulat előadásait Szentesre is elvigyem. Ebben volt segítségemre Zsuzsi, akinek jóvoltából minden előadásunkkal eljutottunk és a mai napig is eljutunk szülővárosunkba. Ő már nem dolgozik a Művelődési Központban, ellenben kis Társulatunkat segíti a digitális megjelenésben
/honlap kialakítása, a társulat új arculatának megtervezése, közösségi média megjelenése/! Vagyis az általa kitalált és megálmodott Susart Brand Style-nak. Nem mellesleg az ő biztatására kezdtem el ezt a blogot is írni! Ja, és nem mellesleg 2012 óta összekötjük életünket! Szóval, tényleg nagy találkozás volt!
Visszatérve a színész-kollégákra, Potocsny Andor ezt követően hosszú évekig / szerintem, ha ma felhívnám, hogy lenne itt egy előadás, rögtön jönne/ volt lelkes tagja a Teatro Társulatnak, Jánosi Feri viszont még a mai napon is megtalálható a lapon, ami ezt a blogot is rejti!
