Minden művész életében fontos szerepet játszik az a pillanat/pillanatok, amelyben rádöbben, hogy olyan dolgot akar létrehozni, amit előtte senki, vagy csak nagyon kevesen. Nekem ez a pillanat 2006-ban jött el. Akkoriban az Evangélium Színház és a Fogi színház csapatát erősítettem. Ez utóbbinál nemcsak a színpadon dolgoztam, hanem a színdarabok létrehozásában, leginkább dalszövegírásban is részt vettem. Olyan előadások dalszövegei
kerültek ki a kezeim közül, mint: Frakk, a macskák réme, Vuk, Micimackó, Oroszlánkirály, Bambi, Pán Péter, Szaffi, A kis hableány. Ezen színdarabok sikerén felbuzdulva és látva,
hogy írói ambícióimnak pozitív visszhangja van, elhatároztam, hogy saját úton is elindulok.
Az elhatározást tett követte. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ezt megelőző években már
kipróbáltam magam ezen az úton, hiszen egy most meg nem nevezendő kollégával / akik
ismernek, tudják, kiről van szó/ játszottunk irodalmi előadásokat, melyeket többségében én
írtam, szerkesztettem. Szóval, 2006. Fogarassy András, aki a már említett Fogi Színház
kitalálója és vezetője volt / megjegyzem, most is az / felvetette, hogy felkérték egy augusztus
20-i ünnepségen való fellépésre, de , bár elvállalta, nincs szerkesztett műsora. Segítenék-e
ebben? Örömmel mondtam igent és Buzogány Mártát felkérve, már hárman tudtunk elmenni
Kisbérre, hogy a Teatro Társulat első fellépését abszolváljuk.
A premier
