A márciusi ifjak

2008-ban új színpadi kalandba fogtam. Felkérést kaptam Budapest XVIII. kerületének Önkormányzatától, hogy szervezzek meg egy, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre méltó előadást. Rövid gondolkodás után igent mondtam. Az jutott eszembe, hogy kicsit szakítva a hagyományokkal, de mégis a márciusi megemlékezések témakörében maradva, a forradalmi események egy kevésbé ismert, de mégis emblematikus figuráját állítva a középpontba, Táncsics Mihályt és az ő kiszabadítását járom körül. Ez azonban még kevés lett volna egy negyven perces megemlékezéshez. Ezért a szinkron stúdiókban és egyéb színházi munkáim során megismert kedves barátaimat felkérve olyan előadást állítottam össze, amelyben kiélhettem írói és dramaturgiai hajlamaimat. A történet Táncsics kiszabadításával kezdődött és az aznap esti Nemzeti Színházban tartott előadással ért véget.

Presits Tamás és a gyermekszereplő
Balról- jobbra: Farkas Zoltán, Nagy Viktória, Presits Tamás, Gyurin Zsolt, Beszterczey Attila, Rékai Nándor, Kecskeméti Róbert és a gyermekszereplő

A márciusi ifjak, Petőfi vezetésével, aki nagyon kedvelte Táncsicsot, elmesélték főhősünknek az aznapi eseményeket. Az igen látványosra sikerült előadásunkban még azt is sikerült összehozni, hogy korhű jelmezekben parádézhattunk és még a színpadon, illetve előtte, egy szekér is állt, amiből ki lehetett fogni azokat a bizonyos lovakat.

Ezen előadás előkészületei közben vettem a bátorságot és felkerestem a csepeli önkormányzat kulturális osztályát és elmeséltem, hogy Pestszentlőrincen mire készülünk, hátha… Ott azt a választ kaptam, hogy majd talán jövőre lehet szó erről az előadásról. De ők sem szerettek volna kimaradni a kerek évfordulós megemlékezésből, mert nem lehetett engem olyan könnyen elküldeni. Vakmerően előálltam azzal az ötlettel, hogy írok egy másik előadást, ami nem Táncsicsról szól, de mégis a márciusi események témakörében marad. Erre már igen volt a válasz. Na, gondolkodhattam, hogy melyik eseményt emeljem ki a forradalom nagy napjából. A 12 pontra esett a választásom. Annak kihirdetése, kinyomtatása és a „Nagyméltóságú Helytartó Tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott” megjelenítése állt a középpontban.

Óriási kaland volt, hiszen mindezt koordinálni, megírni, megrendezni, egyeztetni, szóval nyüzsögni, ez volt az én nagy feladatom. Mindkét helyszínen szép sikerrel helytálltunk. Akik ebben nekem nagy segítségemre voltak: Presits Tamás, Beszterczey Attila, Sörös Miklós, Kecskeméti Róbert, Szabó Gertrúd, Nagy Viktória, Gyurin Zsolt, Farkas Zoltán, Rékai Nándor, Bartók László valamint helyi néptáncosok.

A csepeli önkormányzatnál Ringbauer János betartotta ígéretét és 2009-ben bemutathattuk a Táncsicsról szóló előadásunkat a csepeli Áruház téren. Ott már a szekéren kívül lovas huszárok is részét képezték a produkciónak. Ennek az előadásnak, illetve a rövidített, átalakított változatának azóta tartó utóélete kerekedett, hiszen Március Idusán címmel számos helyen bemutathattuk a közönségnek. Ebben, az átalakított verzióban az évek során Presits Tamás, Spergel Anna, Andrádi Zsanett, Házi Anita, Bordás János és Ondrik János lépett velem színpadra.

Andrádi Zsanett, Presits Tamás és a Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskola néptánc csoportja 2015. március 15-én Szentesen, a Kossuth téren.
Bejegyzés megosztása

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük